Pedagógusnapi köszöntő
Donászi Magda: Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
Osváth Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!
Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.
A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.
Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.
Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből…
Igazi ünnep ez a nap!
Osváth Erzsébet: Tanítómnak
Írni tanítottál.
Bizony, nem ment könnyen.
Írás közben néha
hullott is a könnyem.
Odaültél mellém,
vezetted a kezem,
s egyszerre a betűk
elindultak velem.
Andrist békítetted
nemegyszer a bével,
Borka is haragban
volt az ábécével.
Be sokszor biztattál:
– A betűk barátok!
Velük barangoljuk
be a nagyvilágot.
A könyvek visznek el,
mintha szárnyuk lenne,
űrutazásokra, erdőrengetegbe.
Kistestvéreinknek,
amikor csak kérnek,
mi olvasunk fel már
verseket, meséket.
Jó szóval, tanáccsal
te álltál mögöttünk.
Ünnepeden, engedd,
hogy ezt megköszönjük.
Pedagógusnapi köszöntő
Róth Márta: Pedagógusnapi köszöntő
Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet.
Keszthelyi Mangó Gabriella: Köszönöm
Mikor az ég csak szürkét játszott
te gyújtottál világot
és árnyaltál színeket az égre
nyitottál kaput a tisztességre
megtöltötted szívvel a zsebem
napokban innen költekezem
és ha karcot ejt a szó van rá ige
s tapaszként ragasztom sebem szélére
és amit elém őszintén tudtál tenni
merni őszintének lenni
meglátni az értéket
tartani a mértéket
megragadni minden emberben
az emberséget
és merni hangozni a véleményünk
és vállalni azt is amitől félünk
és megtanítottál magamat is tisztelni
magamban az embert is észre venni…
köszönöm Neked a Tanárnőmnek
az eszközt mi belőlem nőhet
és tükrömbe nézve víztiszta vagyok
mint a hegyekben a tiszta, zubogó patakok
Pedagógusnapi köszöntő
Mysty Kata:Tanár voltam
Tanár voltam egy életen át,
Táblára róttam föl a tudományt.
Vázlatok tucatja lepték el polcaim,
Dolgozatok rengetege tetőzte gondjaim.
Olyan otthonná vált nekem az iskola,
mint Isten háza; lelkem temploma.
Égtek bennem lángok, folyton égők,
Fényüket halványították bús idők.
Vén diáknak éreztem magam,
nem téveszthetem soha utam.
Gyermekszemek néztek rám kedvesen,
Szomjukat oltottam én csöndesen…
Kedves szavak hatottak, mint gyógyszerek,
megfogantak, mint gyökeret vert gyógyfüvek.
Ringattam volna én őket ölben még szívesen,
Csak ennek útja még máig kövezetlen…
Lettem öreg tyúkanyó, ki csibéit óvja;
a facsemetéit széltől védő gazda,
a kártevőket irtó szorgos permetező,
akut vagy krónikus bajoknál a megmentő.
Hogy amit vetettem, le is arattam?!
A való igazat tudjátok: „operáltam „,
A maximumot minimumra cseréltem,
Sokszor a játék mezejére léptem.
Tali Gitta: Akire sokat gondolok
Aki írni s olvasni megtanított,
aki ha hibáztam, kijavított,
arra ma is szívesen gondolok.
Aki ha botlottam, kezet nyújtott,
s aki a bajból is kihúzott,
arra oly sokszor visszagondolok.
Aki ha féltem, mindig nyugtatott,
aki ha duzzogtam, féltőn csitított,
arra mindig melegen gondolok.
Aki tudással vértezett,
aki még szürkén is észrevett,
arra jó szívvel gondolok.
Akire emberként felnézhettem,
és aki mindig példa volt nekem,
arra ma büszkén gondolok.
Aki helytállni megtanított,
aki ha csüggedtem, hittel biztatott,
arra naponta sokszor gondolok.
Aki az órán nem csak oktatott,
s aki belőlem embert faragott,
arra végtelen hálával gondolok.
Kónya Lajos: Fáklyaként
Nemcsak olvasni – oly szűkös a szó,
nem írni csak – az írás elmosódik –
tanítani a lét maradandó
örömeit, a dolog dáridóit,
a töltekező szellem bő vigalmát,
a lélek beleélő örömét,
megőrizni a gyermeki szabadság
önfeledségét, az idő sötét
borúban bátran bontakozó kedv
csörgő fegyvereit, ki nem fogyó
kíváncsisággal merülni a fölvert
vizek alá-ilyen útravaló
volt tarsolyomban, míg elébük álltam.
Látom ma is szemükben azt a fényt.
S nem tudom bennük – elúsztak az árban –
Felvillanok-e olykor – fáklyaként!
Pedagógusnapi köszöntő
Köszöntések, jókívánságok, idézetek: